Fekete napistenek

Már a szláv mitológiából ismert Khors és Chernobog^[1] nevek kapcsán tárgyalt Krishnánál és Rá-nál (lásd kara) is szóba került fekete értelmük. A kimmerek főistene Crom/Krum/stb. neve alapján szintén fekete jelentésű lehet, hiszen Péterfai János adata szerint is korom szavunkkal mutat egyezést. (Lásd még cromlech.)

Magyar Adorján írja:

Az egyiptomiaknál Tum (vagy névelővel Atum) néven nevezett istenség bár Napisten volt, de a lemenő és éjjeli útján lévő Napot személyesítette meg.

A többi fekete Napisten is Atumhoz hasonlóan a lemenő (vagy nyári napfordulótól kezdődően csökkenő fényerejű) Nap elnevezése lehet.
Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvében Nietzschét idézi, aki szerint "Dionüszosz, az "éjjeli Nap", úgy viszonylik Apollónhoz, mint a Naphoz a Hold."

Lásd még istenpárosról Ozirisz és Széth illetve Hunor és Magor.

Jankovics Marcell írja:

Az első azték napisten, Teszkatlipoka neve azt jelenti "Füstölgő tükör". A név az obszidiánra, a tükörnek is használható természetes fekete üvegre és az éjszakai égre utal (obszidiánból pattintották az áldozati kőkést is, amit szintén ő személyesített meg). Az isten bőrszíne fekete volt, hiszen az éj urának tekintették, birodalmának a központja, az "ég köldöke" a circumpoláris csillagok északi övezetében található, az ég legsötétebb részén, ott, ahol nem jár a Nap, örök sötétség uralkodik. Az égnek ez a része valóban felfogható a délen ragyogó nap sötét tükörképének. Az isten csillagos alakját mintha a Sarkcsillaggal (a Szaturnusz csillaglelkével) és a Nagy Göncöllel azonosították volna.

Mivel a halott/éjjeli Napok megszemélyesítői egyre többen vannak és hozzájuk különböző hiedelmek kötődnek, egy új cím is született: lásd Nap – halott Nap. Lásd még Nap – fekete Nap.

Összefoglalva táblázatban, mitológiák szerint lásd fény és sötétség.

Lábjegyzetek